Ország adatok

Tunézia vagy Tuni (arabul تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهرية التونسية) egy ország Észak-Afrika mediterrán tengerpartján. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45%-át a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.

Földrajz

Domborzat

Tunézia domborzati térképe

Tunézia Észak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. Az ország területének fele a mediterrán tengerparti sávba sorolható (250–500 mm éves csapadékkal), míg maradék a Szahara része. Hegyvidékeket általában északon találhatunk; a klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Homoksivatag Dél-Tunéziában található.

Vízrajz

Jellegzetes képződmény a chott. A szó olyan tavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel - rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig.

Élővilág, természetvédelem

Természeti világörökségei

Az UNESCO világörökséggé nyilvánította az Iskul Nemzeti Parkot.

Története

Ókor

Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században föníciaiak telepedtek le. Karthágót a Kr.e. 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kultúrájuk föníciai és kánaánita eredetű.

A legenda szerint Dido királynő alapította a várost. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint például Baált és Tanitot.

A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy föníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének más föníciai települései függetlenek voltak Karthágótól. Az Itália elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette az második pun háború során. Ez kishíján megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a harmadik pun háború során Róma leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva a Róma éléskamrája volt. Az 5. században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe.

Középkor

A 7. században arab muszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. Az Aghlabida- és Zírida-dinasztia uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen a szicíliai normannok tartották uralmuk alatt a 12. században. 1159-ben az országot meghódították az Almohádok. Őket a berber Hafsida-dinasztia (kb. 1230–1574) követte. Az ő uralkodásuk végén a partmenti városokat Spanyolország szerezte meg, de a törökök hamar visszahódították. Török kori vezetői – a bejek – alatt Tunézia gyakorlatilag független volt.

Újkor és legújabb kor

A Husseintől származó bejek dinasztiája 1705-től 1957-ig vezette az országot. A késői 16. századtól a partvidék életében fontos szerepe volt a kalózkodásnak.

Francia protektorátus

Az 1800-as évek derekán az állam meggyengült. A bejek sorozatosan hoztak hibás döntéseket, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát. Franciaországban már felvetődött Tunézia meghódításának lehetősége, amikor a bej – modernizációs célokkal – hatalmas kölcsönt vett fel tőle. Nem sokkal később Tunéziából Algéria ellen portyákat indítottak, ami meggyorsította a francia döntést.

1878-ban titkos megállapodás jött létre Anglia és Franciaország között, amely eldöntötte az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország belenyugodott Ciprus angol meghódításába, Anglia hozzájárult, hogy Tunézia francia fennhatóság alá kerüljön. Franciaország 1880-ban támadott, és Tunézia 1881. május 12-én francia protektorátus lett.

A második világháború

A II. világháborúban Tunézia a Vichy-Franciaország gyarmata volt. A német és olasz csapatok felvonulási területe lett a líbiai hadjáratban. 1942-43-ban az ellentámadás során Tunéziában találkoztak az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok hadműveletei. A szövetségesek legyőzték Rommel német és olasz csapatait, megtisztították tőlük Tunéziát.

Függetlenség

Az ország a függetlenségét 1956-ban szerezte vissza. A bej rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonban Habib Bourguiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábban miniszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.

Bourgiba az iszlám vallásban visszatartó erőt látott. A vallási vezetők társadalmi súlyát csökkentette, hogy eltávolította őket az oktatásból és az igazságszolgáltatásból. Felszámolták a saría bíróságokat. A templomokat és a vallási intézményeket támogató személyek vagyonát elkobozták. Ez a politika végül a vallásos lakosság zavargásait váltotta ki. 1987-ben Zine el-Abidine ben Ali belügyminiszter kijelentette, hogy Bourguiba mentálisan alkalmatlan feladatára, és nyugdíjba vonultatta egy palotába Monastir városon kívül.

Ben Ali gyorsan lecsendesítette az iszlám ellenzéket azzal, hogy Mekkába zarándokolt, és a Ramadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el. Hirtelen megszerzett hatalmát saját pártja is ellenezte. A fő ellenzéki párt távol maradt az 1994-es parlamenti választásoktól. Így a szavazatok 1%-át kapta Ben Ali 97.7%-ával szemben. Ezzel a Nemzetgyűlésben 10 képviselői helyet szerzett az ellenzék. Ma a politika nem népszerű (vagy inkább nem tanácsos) beszélgetési téma Tunéziában. Sok tunéziai fejezi ki a csodálatát Ben Ali "uralkodásával" kapcsolatban. Tunézia külpolitikája elnöksége alatt nyugati orientáltságú lett, és az ország elismert a stabilitása miatt; alapvetően biztos országot jelent a térségben.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Tunézia elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Pénzügyminisztérium épülete Tuniszban

Zine el-Abidine ben Ali elnök 1987 óta van hivatalban, amikor Bourguiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt már kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig, és a mai napig a politikai élet meghatározója.

Tunisz éjszaka

A választásokon minden húsz éves kor feletti tunéziai állampolgár részt vehet. Az elnököt öt éves ciklusra választják – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerint Ben Ali győz –, majd pedig az ő feladata a miniszterelnök és kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozzák meg. A polgármestereket és a települési tanácsokat helyi népszavazások útján választják.

Tunézia törvényhozó testülete egykamarás, 182 képviselő számára kínál helyet. Ebből húsz százalék van az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi egy jelentős szerepet játszik, ha egy terület tanácskozik a nemzeti politika kérdéseinek egyikéről, de soha nem indít új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadja a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Jelenleg hat olyan ellenzéki párt is létezik, aminek gyakorlati jelentősége nincs.

Az igazságszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.

Zine el-Abidine ben Ali tunéziai köztársasági elnök

Tunézia figyelemre méltó abból a szempontból, hogy a politikai jellegű beszédek, fórumok teljesen hiányoznak. Az ország pontos politikai szituációit nehéz meghatározni annál fogva, hogy a hallgatás igen hatékony.

A tunéziai demokrácia legnagyobb hiányossága a szabad ellenzéki vélemény jogának hiánya. Erős bizonyíték létezik arra, hogy a más véleményen lévő embereket rutinosan gátolják: elegendő egy látogatást tenniük egy tiltott weblapon, és máris bűncselekményt követtek el. Az ország csak és kizárólag cenzúrázott Internet hozzáférést engedélyez a lakói számára. Ez a cenzúra is az ellenzék meggátolására szolgál: a hatalommal szemben álló, vagy éppenséggel a kormányt kritizáló francia weboldalak megtekintése tiltott (akár csak a pornográf oldalaké).

Úgy látszik, hogy a korlátozások nem csak az Internetre vonatkoznak: a sajtó nem teljesen szabad, és a tunéziaiak általánosságban egyáltalán nem kívánnak a politikai életről beszélni. Leginkább azt mondhatjuk, hogy az Internet lényegében egy nyugatbarát arcú, turistatömegeket vendégül látó kormányzat képét hozza nyilvánosságra.

Radikalizmus, terrorizmus

Az iszlám fundamentalista csoportok létezése magától értetődő, de működésük nem akadálymentes. 1987-ben az Iszlám Irányzat Mozgalmából származó fenyegetés adta az ürügyet Zine al-Abidine Ben Ali számára, hogy egy vérontás nélküli módon kerüljön hatalomra (Lásd: Története/Legutóbbi történelem). Ettől kezdve Ben Ali egy igen erőszakos politikát folytatott a fundamentalistákkal szemben, de nehéz meghatározni a siker mértékét egy olyan nemzetben, ahol sok minden titkosnak tekinthető.

Mivel az iszlám fundamentalistákkal szemben általános elnyomást vehetünk észre, a szervezet illegalitásban folytatta tevékenységét. A sajnálatra méltó 2002. április 11-i ghribai zsinagógában elkövetett robbantás (amely 21 ember halálát okozta) azt igazolja, hogy a radikális csoportok még a mai napig képesek öngyilkos merényleteket elkövetni. A kérdéses zsinagóga elleni merénylet nagy eltökéltséget mutat, mivel az a főút mentén, rendőrök által őrzött területen volt. A tunéziai kormány ragaszkodik azon állításához, hogy mindez Nizar Nawar és nagybátyjának munkája volt. A nyugati kormányok egy nagyobb, Spanyolországot és Szaúd-Arábiát is érintő művelethez kötik.

Ahogy minden iszlám nemzetben, itt is megnőtt az ilyen szervezetek erkölcsi súlya és tekintélye a nép körében az Egyesült Államok Irak elleni háborújával, habár ennek az erőssége nem határozható meg pontosan. Az iszlám terrorizmus problémája létezik Tunéziában, de ameddig Ben Ali elnök minden eszközt megragad az ellene folyó harcban, van egy kis esély egy igazi demokrácia létrejöttére, és talán a reformok nyugatról fognak érkezni.

Pozitív eredmények

Noha a tunéziai kormányzat – mint ahogy a fenti szövegből egyértelműen kitűnik – elnyomja az ellenzékieket, legalább nem egy teljességgel rossz irányba vezeti az országot. Az életszínvonal a legmagasabbak közé sorolható a harmadik világban, és mentes marad az Afrikában oly sokszor látott éhínségektől, járványoktól és hajléktalanságtól. (Összehasonlításként: a tunéziai életszínvonal a romániainak felel meg.) A szabadságjogok még a cenzúra figyelembe vétele mellett is magasabbak, mint a többi arab államban.

Lényeges kihangsúlyozni, hogy Tunéziában a nők egyenjogúságnak örvendenek (páratlanul az arab államokban). Csak a monogámia engedélyezett.

Az utóbbi időben jelentős gazdasági fellendülésnek lehetünk tanúi: csökkent az infláció, és a GDP növekedése 5.0% körüli érték körül stabilizálódott.

Nemzetközi kapcsolatok

A Ben Ali elnök vezetése alatt álló Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és az arab valamint afrikai területi csoportulásokban való aktív szerepvállalás.

A korábbi Bourguiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje el Izrael állam jogos létezését (1965-ben, egy Jerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország az Arab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia – az első arab államként – vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izreli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeli útlevéllel). Ezzel Tunézia elismerte Izraelt.

Jelenleg Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt. Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt.

Politikai pártok

Közigazgatási felosztás

Tunéziai kormányzóságok

Tunézia 24 kormányzóságra van osztva. Ezek az alábbiak:

1. Ariana
2. Béja
3. Ben Arous
4. Bizerte
5. Gabès
6. Gafsa
7. Jendouba
8. Kairouan
9. Kasserine
10. Kebili
11. Kef
12. Mahdia
13. Manouba
14. Medenine
15. Monastir
16. Nabeul
17. Sfax
18. Sidi Bou Said
19. Siliana
20. Sousse
21. Tataouine
22. Tozeur
23. Tunis
24. Zaghouan

Népesség

Általános adatok

Készül a hagyományos tunéziai kenyér

• A népesség megoszlása kor szerint:
  • 0-14 éves: 24,6% (férfi 1 293 235/nő 1 212 994)
  • 15-64 éves: 68,6% (férfi 3 504 283/nő 3 478 268)
  • 65 éves vagy idősebb: 6,7% (férfi 327 521/nő 358 713) (2006-os becslés)
• Átlag életkor:
  • Teljes népesség: 27,8 év
  • Férfi: 27,3 év
  • Nő: 28,3 év
• Természetes szaporulat: 0,99%

Tunisz(a főváros)és Bizerta stb...

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Habár a lakosság nagy többsége önmagát arabnak tekinti, a genetikai állomány csupán 20%-a ilyen eredetű. Az elmúlt évezredek során számos civilizáció, kultúra hagyta nyomát Tunézián: a föníciaiak, a rómaiak, a vandálok, az arabok, az oszmánok, a franciák, a mórok, és végül a zsidók.

• Arab 98%
• Európai 1%
• Zsidó vagy más 1%

A hivatalos nyelv az arab, de a kereskedelemben a franciát is használják.

Majdnem az összes tunéziai szunnita muszlim vallású. Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen található Dzserba-szigeten 2000 éve megtalálható egy zsidó csoport, de ennek létszáma csökkent. Jelenleg a zsidókat a fővárosban találhatjuk meg. Nem sokkal jelentősebb csoportot képeznek a keresztények.

• Muszlim 98%
• Keresztény 1%
• Zsidó vagy más 1%

Szociális rendszer

Gazdaság

Általános adatok

Tunéziai érme

Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban a kereskedelem és a turizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és az Európai Unió között, amely értelmében az ország a következő évtizedben fokozatosan meg fogja szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. 2008-ban Tunézia az Európai Unió partnerévé válik.

• GDP: 83,54 milliárd $
• GDP (valódi növekedés): 4,3%
• GDP/fő: 8300 $
• GDP – megoszlás szektorok szerint: mezőgazdaság 13,8%; ipar 30,7%; szolgáltatás 55,6%.
• Munkaképes lakosság: 3,41 millió
• Foglalkoztatási ágak: mezőgazdaság 55%; ipar: 23%; szolgáltatás: 22%.
• Munkanélküliségi ráta: 13,5%
• Lakosság a szegénységi küszöb alatt: 7,4%
• Infláció: 3,2%
• Mezőgazdasági termékek: olajbogyó, olívaolaj, gabona, paradicsom, narancs- és citromfélék, cukor, datolya, mandula; marhahús, tejtermékek
• Elektromosság – termelés: 11,56 milliárd kWh
• Elektromosság – felhasználás: 10,76 milliárd kWh
• Elektromosság – export: 10 millió kWh
• Elektromosság – import: 5 millió kWh
• Export – partnerek: Franciaország 33.1%, Olaszország 25.3%, Németország 9.2%, Spanyolország 6.1%
• Import – partnerek: Franciaország 25.1%, Olaszország 19%, Németország 8.5%, Spanyolország 5.3%

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Ipar

Kereskedelem

Tunézia az 1970-es években nyitott a turizmus előtt. Az észak-afrikai méretekben kis ország a legjelentősebb turizmussal rendelkező afrikai országok közé emelkedett.

Az idegenforgalom túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki. A tömegturizmusra alapozva szállodaláncok épültek.

Közlekedés

Közút

A tunéziai közlekedési hálózat központja a főváros, Tunisz. 2004-ben 18997 km közúthálózat volt jelen Tunéziában, amiből 12310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthető Algériából, Marokkóból, Egyiptomból és Líbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.

Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.

Vasút

Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.

A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.

Egyéb

Tunézia egy kiterjedt vezetékrendszerrel rendelkezik: az országban 3059 km földgázvezeték, 1203 km olajvezeték és 345 km finomított szénhidrogén vezeték húzódik.

Az ország legfontosabb kikötője Tuniszban található. Ezen kívül fontos kikötővárosok: Bizerte, Gabès, La Goulette, Sfax, Sousse és Zarzis.

A tunéziai kereskedelmi flotta 7 (legalább 1000 bruttó regisztertonnás) hajóból áll.^[1]

Tunézia – a nagy turizmusnak köszönhetően – 30 repülőtérrel rendelkezik, melyek számos nemzetközi járatot is fogadnak. A legfontosabb a tuniszi Al-'Uwaynah repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság a TunisAir.

Kultúra

A Francia Kapu Tuniszban

Palais de la municipalité Tuniszban

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Tunéziában az UNESCO a következő helyszíneket nyilvánította kulturális világörökséggé:

• Tunisz medinája - hagyományos óváros Tunisz városban;
• Karthágó romjai - az ókori Karthágó fővárosának maradványai;
• Az el-Dzsemi amfiteátrum a rómaiak jelenlétének emléke;
• Kerkaván pun városa és nekropolisza (temetője);
• Szúsza medinája (óvárosa);
• El-Kajraván;
• Dugga/Szugga.

Tudomány

Művészetek

Hagyományok, néprajz

Gasztronómia

Sport

Tunézia 2 fontos sportja a labdarúgás és a kézilabda. 2004-ben az ország rendezte az afrikai kupát (labdarúgás). Eddig négy alkalommal vettek részt a világbajnokságon: 1978, 1998, 2002, 2006. Fontosabb egyesületek: Espérance Sportive de Tunis, Club Africain, Étoile sportive du Sahel, Club sportif Sfaxien.

Kézilabda terén a férfiak 2005-ben a 4. legjobbak lettek a világon.